Megpróbálok elillani előled
Mert tök elegem van belőled
Hogy folyton nyaggatsz, nyúzol
Fejemre néha zoknit húzol
És nyomorgatod testem.
Nem szeretem, ha akkor kellek,
Mikor agyamat a szürke felleg
Elborítja, s magam lennék
Békességben sonkát ennék
Csendes nyugodt magányban.
De jössz te és nézel rám
Bárhogy érzed nem vicces ám
Ha feltépsz a földről a levegőbe
Gyomromba meg a levegő be-
Szorul és böfögnöm kell
Nem elég, hogy megalázod testem
Frissen mosdottam, manikűrön estem
Át, a bundám tiszta, de csak volt
Máris ott terül el egy nyálfolt
Mert kegyetlenül csókolsz engem.
Nem elég neked a sirám
Mi lehet még mi rám
Vár, mit kell elszenvednem,
Mondd mi olyan vonzó bennem
Hogy nyomomban vagy mindig.
Szólok neked, tegyél le már
De nem reagálsz és bár
Néha karmolok egy haloványat
Te pedig egy nyaloványat
Megint raksz a bundámra.
Az persze más, ha én akarok
Nem állhatnak közénk takarók
Miket magadra terítesz este
Te álnok, gonosz beste,
Én rád akarok mászni!
Azt hiszed odébb tehetsz?
Velem kegyetlen lehetsz?
Én viszontnyálazok, mert bírlak
És csak kicsit vagyok színvak,
Hogy a füled helyett a takarót szívom.
