Bendegúz egyszerű lélek, egyszerű tekintetű, néha kicsit slampos is, de sosem szabad alábecsülni kombinációs- és problémamegoldó képességét. Ha kitervel valamit, az általában úgy is lesz. Előbb vagy utóbb, kisebb nagyobb akadályok által övezve, de végül csak eléri a célját.

Bendegúz nehezen viseli a mellőzöttséget és hisztérikus rohamot kap, ha nélküle megyek a fürdőszobába. Mielőtt becsukom magam után az ajtót, Bendegúz akkor már rég Pilates nyújtógyakorlatokat végez a zuhanyzóban és mámoros szerelmetes pillantásokkal várja, hogy helyet találjak a porcelánon és dorombolva az ölembe briósozhasson. Szemérmes remeteszemélyiségemből kifolyólag zavar a legkisebb társaság is a lédizrúm-ban, így Bendegúzt gyorsan ki szoktam penderíteni. Ekkor bosszul. Először csak informális jelleggel benyúlkál az ajtó szellőzőjén és matat, és önmagában is elég bizarr látványt nyújt egy vaskos szőrös kapálózó láb.

A mellőzöttség érzése begyűrűzik Bendegúz bundája alá, és a szája környékén tör ki, tipikusan Bendegúzos áriában, amin jobb napokon vihog az ember, rosszabbakon penderít, de kíméletlenül.

Bendegúz nem szereti, ha nem vesznek róla tudomást vagy magára hagyják egy napra vagy csak egy éjszakára. Vagy csak pár órára. Általában ilyenkor destruktív kis hajlamai előtérbe kerülnek és bontogat Függönyt, széklábat, kutyafület, vagy ami a körmei közé kerül. Vagy csak kirak egy halom macskasarat, mértani pontossággal az alomtálca 5 centiméteres körzetébe valahova. A padlóra, bizonyos esetekben az alomtakarító lapátba, mert akkor látszik, hogy Bendegúz kegyes és csak kicsit haragszik. Szerencsére gyorsan meg szokott békélni.