Bizonyára esett már szó arról, hogy Török Bendegúz mily szépen gyarapszik. Az még hagyján, hogy a hasa alján, kettő, rasztás szőrrel borított comb között bizony rejtőzik némi macskazsír, de Bendegúz hamarosan kiérdemli a robosztus jelzőt is. Még kölyök korában a vele egy háztartásban élők úgy ítélték meg, hogy Bendegúztól nem lehet aludni, vagyis hát lehet, csak az nem kifejezetten pihentető. Ugyanis hajnali kettőig, mint egy kis tündér, kiterülve, lógó nyállal, horkolva piheg a kanapén. Aztán felkel, megmosdik kicsit, és átmászik az ágyra, hogy társat keressen az éjszakában. A társkeresés körülbelül úgy fest, hogy az ágyon fellelhető két gyomorszáj közül az egyikbe belelép, miközben gyengéden egyetlen - a gyomorszájban álló - egy lábára nehezedik, oda összpontosítva mind a több mint öt kilóját. Kóros kimerültség miatti ingerlékenység következtében a két gyomorszáj úgy döntött, hogy bendegúznak mennie kell, mégpedig a földszinti irodába, ahol kedvére rajcsúrozhat éjnek évadján.

Akkoridban nyitottunk neki egy dobozt. Egy olyan háromkilósmacskás dobozt, kibélelve, amiben alhat, ha éppen. A doboz tergnap került kicserélésre, mikoris az egyik hely- és macskatartó úgy vélte, hogy Bendegúz kinőtte. Magam is tapasztaltam, hogy stabilan csak 2 centi vastagon borítja a szőr a dobozba terített rongyot, ami arra engedett következtetni, hogy Bendegúz vagy nem vedlik, vagy nem fér már bele.

A kockamacska ötlete egészen pontosan úgy született, hogy Bendegúz vizualizálódott, ahogy reggel kimászik a háromkilósmacskás dobozból, dobozformájúra macskásodva.