Bizony, hamarosan beköszönt a szezon, a kandúrmámoros tavasz, nyernyegéssel, kurrogással, pofonokkal. Mint egy jobb vadnyugati film, bár most ha jobban belegondolok, egyik vadnyugati filmben sem tudnék felidézni nyernyegős jelenetet. Szóval a szezon elején a kandúrmagos népség elkezd edzeni. Intenzív táplálékfelvétel, ideggyenge arccal való rohangálás házszerte, ugrálás, cserkelés, levadászás, tépkedés, marcangolás. Mindezt azért, hogy a debütáló esteken kellő ruganyossággal tudjanak elinalni a légpuskalövedék, vödör víz vagy felizgatott tulaj illetve ebe elől. Gyakorlott kertvárosi lakosként nem ismeretlen számomra a csecsemőüvöltéshez hasonlatos kandúri széptevés és az azt követő félhangos, igen változatos káromkodással összefűzött 'SICC' - ahogy a hálni vágyó lelkek reccsennek a randevúzó casanovákra.
A jelenetek forgatókönyve minden áldott kapualjban ugyanaz. Két feszülten guggoló macska. Most akkor letehetem végre a fenekemet a földre és megbeszéljük úrimacska módjára, vagy inkább töröljelek taknyán (köszönjük Csámpás Rozinak a találó hasonlatot). Nem tudván dönteni, mindkét fél felpörgetett V8-as motorra jellemző hangokat hallatt, majd kiszakad egy-egy síron túli sikítás - ekkor lép közbe a polgár, mely történésre legalább az egyik macska összerezzen, mire a másik kapva az alkalmon hirtelen elsül és a kevésbé acél idegzetű ellenfélnek esik, minek következtében a többi guggoló egység is támadásba lendül. Ezt felajzott hömpölygés és köpködés követi, hogy aztán a szomszéd bejáratánál folytatódjanak a combizom gyakorlatok.