Török Bendegúz nem olyan régen kapott egy teraszt. Bendegúz 80%-ban benti cica, a 20% pedig azt az időszakot fedi le, amikor az irodai alvóhelye és a lakás között közlekedik, szigorúan felügyelettel. Bendegúz cselesen szökik, mikor megbizonyosodna róla az ember, hogy nem szökik ki, máris kiszökött és háthatáron túl jár. A legkülönfélébb helyekről gyűjtöttük már be: a szomszéd garázs, a szombszéd kerítés, padlás, háztető, legutóbb a kerti csap mellett dzsemborizott, mert a szél befújta az ajtót, szabad utat engedve a szürke hömpölygésnek.

Idé! Legyen Bendegúznak saját terasza, mert annyira kivágyik. Így védve is van attól, hogy kisasszézzon az útra és befeküdjön egy busz alá, és nézelődhet is. Két légy, egy csapásra. Mikor megtörtént az ünnepélyes teraszavató és átadás, Bendegúz birtokba vette személyes fél négyzetméretét és leült. Ült. És ült. Továbbra is. Egy mukkor nem szólt. Aztán őrjöngve berohant, a farka úgy lobogott, mint egy nagytányérnyi zselé, felvetődött a tévé tetejére, ordított egyet, aztán nekifutásból nekirohant a teraszának, hogy ott személyiséget cserélve csendben üljön. Aztán kiszaladt, beszaladt, kiszaladt, beszaladt, elújságolta a kuytának, hogy kiszaladhat és kiszaladt. Utána megugatta a madarakat, a felhőket, a szelet, hentergett egy sort, berohant, kirohant, aztán kicsuktam, de akkor meg be akart jönni. Ha be van csukva neadjisten, feltapad az ajtóra és kiabál és cukin néz, aminek nem lehet általában ellenállni, csak ha nagyon hideg van.

Hazaérkezésemkor Bendegúz életében az események sorrendje az alábbiak alapján zajlott: anya, anya, anyaanyaanyaanya. Kaja, kaja, kajakajakajakaja.

Most inkább ígyen: TERASZ! TERASZ!

Ekkor kinéz, megbizonyosodik róla, minden ugyanúgy van, ahogy legutóbb hagyta és akkor jöhet az egyes számú kondicionális megérkezéskori viselkedés.