Nem tudom miért ilyen idétlenül színes az utolsó pár macska, mikor az elsők olyan kis élethűek voltak. Ez a mostani talán kicsit nélkülözi a bájt meg a tipikus cicavonásokat, de hát ma ez egy ilyen nap. Szerencsére az utolsó héten. Django Reinhardt művészete áramlik be a fülembe és füstös pubban érzem magam, ahol behúzott nyakú, felhajtott gallérú fazonok gyötrik a hangszereiket, és mit ad isten, az embernek táncraperdülni van kedve. Valószínűleg tökéletesen féleszűnek tekintenének az irodában, ha elkezdenék topogni, de azért ott belül lehet izzadósra ropni. Hogy mi köze ennek a technokrata macskához? Semmi.