Bendegúz ismét lakhelyet cserélt, lassan olyan gyakorisággal teszi ezt, hogy nem tudjuk, sérül-e a bundás kis lelke az események során. Úgy tűnik nem. Ezúttal mi is vele együtt hurcolkodtunk, úgyhogy nem érte tán akkora sokk, hogy nincs kit szekálnia esténként és új gazdit kell imádna rendszeres időközönként.
Szóval Bendegúz ment, sőt, kapott egy komplett szobát. Bendegúz szobája. Mert ám Bendegúz fene úri macska, és nem csak leterített takarója, meg kaparófája van, hanem egy komplett budoárja, bázisként funcionkáló fotellel és sezlonnyal. Még az étkészlete is oda van neki készítve. Tudniillik muszáj szétültetni Bendegúz Micitől, mert vacsora helyett egymással foglalkoznak. Pontosabban Mici foglalkozik Bendegúzzal, Bendegúz pedig Mici még érintetlen vacsorájával. Így Bendegúz tápforrása bekerült Bendegúz erődjébe így mindenki békésen költheti el estebédjét, többek közt mi is, ugyanis nem kell civakodó szőrcsomókat szétválasztani, aztán vérző sebeket csap alá tartani este 7-kor. Mici mindenkor úrimacska, mely ruházatából is kiválóan látszik. Sportos kis testét fekete, fényes bunda borítja, nyakán és pofácskájának elülső részén pedig szabályos fehér sáv fut végig, pont úgy, hogy onnan már csak egy csokornyakkendő hiányzik. Mici soha nem is szokott provokatőr szerepben tetszelegni, ő csak sznobmód búg a párkányon, és csendben kommentálja Bendegúz barátkozási törekvéseit, emberre fordítva: legyen szíves takarodjon innen, ön kis szar. Nem tudom Mici tudja-e Bendegúz korát, de határozottan gyereknek kezeli, legalábbis lenézi, jó magasról. Mici személyiségéhez képest Bendegúz nagyjából úgy viszonyítható, mint Fred Astaire-hez Slash. A mozgásuk is nagyjából ezt a vonulatot tükrözi, mert míg Mici kecses és hang nélkül suhan a lakásban minimális zajt keltve, addig Mici dübörög, a lábszőreibe beleragadt alomdarabkákkal kocogva a csempén kocog, liheg és röfög, valamint éktelen zajt tud kelteni, mikor elvét egy-egy szekrényt, félúton becsapódik, Stallone-t a Függő játszmában megszégyenítő módon kapaszkodik eleinte kettő, majd egy lábbal a szekrény szélébe, hátsó lábaival fogást próbál találni a sima ajtón, kapar, rúg, majd megadóan szabadjára engedi méretes hátsóját a gravitáció dög törvényeinek és becsapódik. Aztán dohogva odébb áll.
Az alufória fogalmától még Kazinczy is zavarba jönne, de csak akkor, ha nem ismerné a macskákat. Bendegúz kapott egy alufólia galacsint, mert épp nagyon lábalatt volt, és erőszakosan szedegett le mindenfélét az asztalról. A fólia már röptében megbabonázta Bendegúzt, aki szintúgy röpült utána és rávetette magát. Első blikkre Bendegúz az ilyen vetőséges során nagyjából úgy fest, mint egy ideges kucsma. Hülyén néz, mert ő most zsákmányozik, aztán bevadul és rúg egyet a göbön, ami persze ráakad véletlen egyik-másik körmére és véletlenül sem arra repül, amerre Bendegúz szánná. És akkor lehet kergetni, tekeregni körülötte, vérszomjazni, őrjöngeni és alufórikus állapotban röfögni és lihegni a placcon.
Ezért is szeretjük Bendegúzt.
