Arszlánka egy fajtagyőztes 6 hónapos maine-coon macska és bár illene neki ilyen jól tápláltnak lenni, de sajnos nem annyit eszik. Arszika karcsú, mert beteg. Amúgy szereti a szétázott zabpehlyet, a főtt pulykahúst és a paradicsomot nyersen. Urasan fintorog mindenre, ami nem e fenti három. Szereti leverni a cserepeket a párkányról, kiásni a kinyírt yucca cserepét, földes macskamancsnyomokkal díszíteni a falat, és a kádat.

Imádja a macskamentás tollasfarkú egereket és szeret a fürdőkád melletti szennyestartón heverészni. Az 140 széles ágyon az egyébként 50 centi hosszú macska képes 90 centi hosszan elterülni, letúrva az egyéb pihenni vágyókat. Imádós hangulatában élvezettel árasztja el dörminyállal a gazdi nyakát, arcát, különböző feji testnyílásait. Aludni csak úgy képes, ha legalább egy légzésre alkalmas járatot lezár.

Arszlánnak jobbulást akarunk!!

 Két fontos munkafolyamat közt összefirkált macskaszerű jelenség. Szeretném végigpróbálgatni az online rajzprogramok lehetőségét és lehet, hogy ma erre történetesen lesz is módom.

S(k)icc nem egy műalkotás, mint inkább két vonal és némi satír. De azér macskaforma, úgyhogy idekerülhet. S(k)icc nemestartású abesszin. Arisztokratikusan ványadt, itt-ott kerekded, ahogy a macskáknak illik. S(k)icc peckes farka mérhetetlen önbizalomról ad tanúbizonyságot, mert önbizalom nélkül nem kanyarodik oly mívesen egy farok sem. Macskaszempontból nyilván.

A színe homok. Szexuális hovatartozása ismeretlen. Tulajdonképpen a neme is. Homokóra alakjából kifolyólag nő. De miért rajzolgatok nőket? Jáj, jobb lesz itt abbahagyni a gondolatmenetet.

 Sötétség honol a fejekben hétköznap délutánonként. Ez a rózsaszín kis szörnyeteg meg bávatagon vigyorog bele az éjszakába, mert neki tutijó. Lenne már este, aludnék is egy fergetegeset. Mondjuk rózsaszín pizsiben, göndör szemfeletti bajszokkal. Szemöldökökkel.

A kép Török Bendegúzt ábrázolja. Török Bendegúz egy maine-coon-szerű anyátlan kis korcs. Egy kis pokolfajzat, hosszú, szürke macskabundában. Egyszer belenézett a gyertyába és megégtek a szemöldökei. És dagadt. Irdatlan dagat. Nem kéne, hogy az legyen, ha azt enné, amit megkap. De nem. Török Bendegúz lop. Lop a konyhapultról, a szekrényekből, a kutya táljából. Vizet olykor a klóból nyer (pfuj). Szeret a mosogatóban ücsörögni és pofozni a csapot, illetve hengeregni a vizes zuhanyzóban. A jelleme  totál rózsaszín. Ő a písz, a zen, a buddha - kinézetre is. Ő tud koncentrálni az élet apró örömeire, mint pl. kaja, vizes mosogató, kaja, mimózagyilkolás, kaja, kutyafarok. Török Bendegúz azt hiszem boldog, vagy legalábbis remélem.

 Pénteki cica. Péntek késő délutáni cica. Az irodában már egy teremtett lélek sincsen, nem is tudom én mi a túrónak ülök még itt. Táblázatok sora, riportok még hosszabb sora. Megválaszolatlan levelek, fontosnak tűnő telefonálások. Uuuuncsi. Inkább legyen háváj dizsi napfény. Barnulás a napon. Has süttetés a homokban, aztán csobbanás a vízben. Hé, de már mindjárt vége a munkanapnak, egyúttal a munkahétnek. Boldogságot sugárzó péntekcica magáért beszél.

Az álmodozásnak sem egy steril iroda, sem a tél nem szabhat határt.

Ő állítólag én vagyok. A színe a hajam színe, a szemem bár nem zöld, néha annak tűnik. Az arcom oldalán 3 anyajegy petty jelző, hogy valamiféle macskaszármazék lehetek, mert határozottan olyan, mint Luizmicsek bajuszpettye.

A háttér paisley, mert szeretem.

A farkam...hát az nincs a való életben, de hogy nézne ki egy macska farok nélkül?! Hülyén.

Jól indul a blog...egyből egy olyan macskával, akit nem én rajzoltam, viszont kétségtelenül elindította a lavinát. Ez a mosolygós kis úttörő a férjem. A leendő. No meg azért is csalás, mert ez PONT nem Paint-tel készült, hanem kézzel. De bloggazdaként elnézem ezt a kis kihágást.

Ihletett pillanatában készülhetett a kép, mert látszik rajta a jókedv. A macska elégedett, a bendője ki van bélelve tonhallal, a bajsza csillog-villog, és amúgy is, majd' kicsattan az egészségtől. Éjjeli cserkelés előtt egy kacér mosolyt villant a kamerának, majd útjára ered a nagyvárosi estébe. Abszolút csajozós kandúrmagos, bizony.

Nos. Magamról annyit, hogy egy irodában dolgozik a testem, az agyam pedig a nap legnagyobb részében máshol jár. A macskák jó fejek. Feldobják a napomat. Szeretem megrajzolni őket, az irodai laptopon pedig csak Paint van. Ha valaki azt találná hinni, hogy a Paint semmire nem jó, hát ragadjon kurzort és hangulatának megfelelően rajzoljon egy macskát. Ha sztorit is gyárt hozzá, még jobb.

Ez nem össznépi szociológiai tanulmány, nincsenek görbék, nincsenek egyenesek, pusztán szórakozás. A tiéd, az enyém, meg azé, aki még látja.

A lerajzolt macska mindig az adott napi hangulatodat tükrözi. Ha változékony hangulatban vagyok, egy egész falka macskát rajzolok.

Infantilis? Lehet. Ez olyan, mint egy napló.